|
Történetek: 14 Átlag:
Hozzászólások: |
mcsm | 2011.05.01 22:37
Rohan az idő
Rohan az idő
Mint a rózsa, mely csodás szirmait bontja
Alig pompázott, s már lehullott a porba
Így rohan az idő, szárnyal benne a perc
Mire feleszmélsz, csak súlyos múltat lelsz
Imént az álmod, s benne jövőd lebegett
Már csak régből, kopottan, szürkén, integet
Egy lépés még, és eltakarják feledő fellegek
Elhagyják képei, vad hullámai, tág elmédet
Állj meg most, egy percre, benne véld a valót
Mi sorokba rejlik, tán ébresztik az álmodót
Most vetted első, idegen világi, lélegzetedet
Felsírtál, körülötted bámuló, boldog emberek
Már riadtan keresed, az anyai, meleg, védelmet
Majd éhesen kutatod, az éltető, lágy kebleket
Alig érezted, hogy körülölel a szülői szeretet
Máris apró kéz, a dada intésére, fogja a kezedet
Játszanál még, de már előtted könyvek, füzetek
Kezedben már is irka, melybe róvod, a betűket
Nagy tábla előtt, tőled kérdeznek tisztes emberek
Felelj, mit tanítottak neked a könyvek s beszédek
Vágyaid egyre nőnek, más vizekre késztetnek
Teszed a napi életért, vágyakért, dolgos tetteket
Vágyod hű társad, s vele közös, meleg, fészket
És nézd, már ti adtok új létet, szülői védelmet
Mint a te meséd, újra megtörténik, szószól-szóra
A gyermek felsír, elindul, s felnő holnap virradóra
Mint fecske, ősszel, már el is hagyják fészkedet
Élni akarják ők is álmaik, a boldog, hosszú életet
A fáradt tested, már alig bírja múltad, s tetteidet
Megpihensz végre, s örök nyugovóra hajtod fejedet
S majd a végén, mikor, újra visszanézed létedet
Ráeszmélsz, két sóhaj között, leélted életedet
De, ha bárki, ember fia, mondja ezt te neked
Rohan az idő, szárnyal a perc! Te nem hiszed!
tacskó
 |
 |
| Tetszett a történet? |
Szavazatok: 0
Átlag:
|
|
Ehhez a történethez még nincsenek hozzászólások!
Jelentkezzen be, hogy hozzászólhasson a történethez!