Kismődiné Kis-Ferencz Katalin | 2010.03.14 18:56

Levél családunk legkisebb fiújától...

Sziasztok!

Képzeljétek, ma lettem fél éves! Bizony, bizony, már ekkora nagyfiú vagyok, Apa és Anya nagy-nagy örömére és büszkeségére.

Ezért úgy gondoltam, így két nappal az Oscar-díj átadása után, hogy kicsit végiggondolom, mi minden is történt velem fél év alatt.

Ha röviden kell összegeznem, akkor annyit mondanék, hogy klassz voltJ

Sokat nevetem, kacagtam nagyokat, különösen Apa mókázásai varázsoltak elő gurgulázó kacajokat a torkomból.

Eleinte aludtam nagyokat a mózeskosaramban, néha még felébreszteni is nagy feladat volt, olyannyira, hogy esténként egyszer csak a kádban találtam magamat. Aztán egyre érdeklődőbb lettem, így kevesebbet is alszom, néha már dörgölöm a szemem az álmosságtól, de csakazért sem alszom, hisz annyi érdekes dolog van körülöttem (nem beszélve arról, ha új helyre megyünk látogatóba, na, olyankor be sem tudok telni a látnivalókkal).

Mindent megkóstolok, legalábbis próbálkozom mindennek legalább a csücskét megnyalogatni, ám Anya sajnos elég szemfüles és elkapkodja kis „gyík” nyelvem elől a dolgokat. Mint például a távirányítót, a mobilját, papírlapot, képkeretet, pelenkázáskor a ruhám, fürdéskor a habot és a fürdőszobában nagyjából úgy mindent…

Sétálok nagyokat, kivéve ha fúj a szél vagy szakad a hó. Sétakor többnyire alszom, de hamarosan –   ha már majd ülhetek a kis sétajárgányomban – kitárul előttem a kinti világ is és megnézhetem, milyen szép helyen is lakunk. Szeretek itt élni, kedvelem az otthonunkat, van egy kis szobám, ami csak az enyém, az ajtón ki is van írva a nevem, az, hogy Marci.

Sok játékom van, kedvencem a tehénkém, akit már eléggé alaposan összerágtam/nyalogattam. Szeretek olvasgatni, Anya énekel nekem sokat. Egy ideje leraknak a földre – na jó, vettek nekem szép színes habszivacsot – és ott hasalgatok és játszom. Persze csak egy kis ideig, aztán inkább hátra fekszem, vagy inkább vágódom. Anya szerint lusta vagyok, de hát minek strapáljam magamat?

Ha az elmúlt félév árnyoldaláról kell mesélnem, akkor a büfizést kell említsem. Sajnos a mai napig rengeteget büfizek, a gond pedig az, hogy sokszor még több órával evés után is kínoz, de nem tudom elővarázsolni. Anya segít nekem, cipel sokat, maszírozza a hátam, de sokszor hiábaL

Túl vagyok 3 oltáson, szerencsére alig sírtam és csak az egyik után volt hőemelkedésem egy napig. Kétszer voltam megfázva. Ja, gyűlölöm az orrszívó porszívót, nagy ellenségem, már amikor bekapcsolták Apáék a porszívót, elkezdtem remegni és keservesen sírtam. (érdekes, hogy bár Anya orrába nem került az orrszívó, ő is nagy krokodilkönnyeket hullatott velem együtt…)

De ugyebár az idő mindent megszépít és csak a szépre emlékezem! Várom a tavaszt és a meleget, ha jól hallottam megyünk majd nyaralni is valamikor. A tavalyi év ebből a szempontból nagyon jól alakult, igaz, akkor még csak Anya pocakjában jártam a világot, de így is volt szerencsém eljutni télen Ausztriába (valószínűleg ott már „megvoltam”) és Olaszországba, körülnézhettem pár napot Dublinban és két hétig Kos szigetén élveztem a napsütést (ha nem, akkor addig rugdostam Anyát, míg a napernyő alá húzta a teljes hasát).

Nagyon sok barátra/barátnőre tettem szert és remélem, hogy a közeljövőben még több Apa-Anya baráttal ismerkedhetek meg, mert sokat hallottam ám Rólatok, de még jónéhányotokkal nem találkoztam.

Örülök, hogy nagy a család, szeretem a nagy banzájokat, anno a mózeskosárban még nagyokat aludtam és egyáltalán nem zavart, ha akár tizenöten hangoskodtak körülöttem. Bízom benne, hogy még sokat találkozhatok Dédikével, Szilvivel, Bálinttal, Zsókával, Gyurival, Beával, Edit mamával, Antival, Edittel, Zolival, Pirivel, Árpival, Ildivel, Lacival, Barnussal, Julcsival, Tomival, Emesével, Baluval, Zsombival, Somával, Sacival, Katival, Nándival, Emesével, Gáborral, Reával.

Szerencsére a Nagyit, Tamás Papát, Nagymamust, Nagypapust, Silu pótnagyit, Tomi nagybácsit, Keresztanyut és Keresztaput „sokat” láthatom és még többet szeretném látni őket az elkövetkezendőkben.

És hát a barátok: Linda és Kata (Lujza), Jani, Mariann és Kristóf, Robi, Andi, Leli és Zaza, Kati és Marci, Anita és Jani, Annamari, Réka, Miki, Anita és Gyuszi, Kata, Laura, Ricsike, Karesz, Bea, Kati, Hajni, Vágó Kati, Fruzsi, Zsombi, Andika, Nagy Andi, Jocó és Sasi, Juti és Doncsi, Anikó és Balázs, Dia és Helga, Jani, Norbi (Gyuszi), Márti, Marika néni, Manyi, Kálmán és a kosarasok, Ancsa és Csenge, és külön szeretném kiemelni Ágit, Szilit, a csajokat és a velem éppen egyidős ikreket, Zitát és Attilát!

Hú, ha valakit kihagytam, kérem, hogy ne haragudjon meg rám, de még csak fél éves vagyokJ

A többieket pedig – vannak még jópáran - , akikkel még nem találkoztam, várom ám nagyon!

Hát röviden ennyit, hú, még nagyon sokat tudnék ám mesélni Nektek, hiszen még nem is volt szó az esti fürdésekről, az ásványvizes flakonok borogatásáról, a kiszsiráf megkaparintásáról a mágnes tábláról, akcióimról a kiságyban (természetesen lefekvés után), Apával a repülőzésekről és a takarón görgetésemről, hogy hogy tudom simogatni Anyáék arcát és kezét, a cumi-zsonglőrködéseimről (séta közben ha szenvedek ki-be lökdösöm, valamint ha az ágyban kiesik a számból : nekiindulok, megszerzem, hason fekve becélzom és bekapom), a kedvenc kukucs játékomról, a redőnyzsinór huzigálásomról, a tükörben látott helyes fickóra vigyorgásról, a fényimádatomról és a lámpa mutogatásról, Apa várásakor az erkélyajtó üvegének csapkodásáról és még annyi de annyi dologról…

Na, majd legközelebb!

Addig is Mindenkinek minden jót kívánok, olyan boldog és vidám pillanatokat, amiket átélek nap mint nap. És várjuk együtt a tavaszt!

sok-sok puszi és pacsi:

a ma ½ éves Marci

Kapcsolódó képek:

Történet küldése ismerősnek

Ehhez a történethez még nincsenek hozzászólások!

Jelentkezzen be, hogy hozzászólhasson a történethez!