|
Történetek: Átlag:
Hozzászólások: |
Egy különös barátság története
Egy barátnőm meghívót küldött és kért, hogy lépjek be az egyik közösségi oldalra. Először nem akartam belépni, de addig győzködött, amig mégis ráálltam a dologra és regisztráltam. Életemben először néztem körül egy ilyen oldalon, rengeteg fotót láttam fiatalokét, középkurúakét és egészen idős emberek képeit. Az egyik fotón megállt a tekintetem és hosszasan néztem. Egy fekte-fehér képről nézett rám egy fiatal férfi komoly arccal és nagy szomoru szemekkel. Különös érzés fogott el ahogy néztem a képet, mert mintha engem hívott volna, engem keresett volna ez a szomorú szempár. Úgy éreztem, hogy régóta ismerem ezt a férfit, pedig azelőtt sohasem láttam. Furcsa érzés volt, beleremegett a lelkem. Mintha kért volna engem a tekintetével, hogy irjak neki, vegyem fel vele a kapcsolatot. Remegő kezekkel kattintottam az oldalára, elolvastam az adatait és felvettem a barátaim közé. Azonnal irt nekem egy hosszú bemutatkozó levelet és megköszönte, hogy felvettem Őt. Minden nap irt nekem,küldött képeket is, alig győztem neki válaszolni. Ráadásul külföldi volt, angolul irt és én még akkoriban nagyon keveset értettem angolul és órákig tartott, amig egy levelet megirtam. Ennek ellenére örömmel vártam a leveleit és mindig válaszoltam neki. Lélekben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik alkalommal megirta, hogy nagyon beteg, rákos és csak néhány hónap van hátra az életéből. Mintha a villám csapott volna belém annyira megrendültem, a szivem majdnem megszakadt a fájdalomtól. Hiszen úgy éreztem, hogy megtaláltam a lelki társamat, mert hasonló izlésünk volt, ugyanazok voltak a szokásaink is és most el fogom vesziteni örökre. Még irt néhány levelet, értesített, hogy jár a kórházba kemotherápiás kezelésre és egyre nagyobb fájdalmai vannak,már a levélirás is nehezére esik. Egy utolsó levélben még elbúcsuzott, azóta nem kaptam hirt felőle. Lehet hogy azóta meg is halt nem tudom. Amikor rágondolok, könny szökik a szemembe, mert nekem Ő volt a legjobb barátom a lelki társam, aki annyi kedves sort irt nekem, de már soha többé nem kapok tőle levelet.
 |
 |
| Tetszett a történet? |
Szavazatok: 0
Átlag:
|
|
Ehhez a történethez még nincsenek hozzászólások!
Jelentkezzen be, hogy hozzászólhasson a történethez!