Circulus vitiosus - SzínesTörténetek

Történetek:

Átlag:

Hozzászólások:

Nokedli | 2011.02.10 14:50

Circulus vitiosus

Circulus vitiosus (körben forgó hibás okoskodás: azaz egy kellemetlen helyzet, amely helyett csak egy másik kellemetlen megoldás kínálkozik; lásd még: csöbörből vödörbe jutás)

Amikor 14 éves voltam, szerettem volna egy lányt jó nagy mellekkel.

Amikor 16 voltam, találtam egy lány, nagy mellekkel, de nem volt benne szenvedély. Ezért úgy döntöttem, hogy nekem egy szenvedélyes lány kell, aki majd nyújtani tudja számomra az általam annyira óhajtott és várt „életörömöt”.

Az egyetemen végre megtaláltam ezt a szenvedélyes lányt!

De aztán kiderült, hogy ő túl érzelmes, sőt hisztisen érzelgős. Vészhelyzet volt, tiszta dráma. Volt egy királynői nőm, aki sírt-rítt egész idő alatt, és már az öngyilkossággal is fenyegetődzött, hogy csak én, csak mindig, de azonnal. Így aztán úgy döntöttem, szükség van egy stabilabb idegzetű lányra.

Találtam egy nagyon stabil lányt. Olyan stabilt, hogy az már rém unalmas. Teljesen kiszámítható volt, nem is nagyon kérdeztem, mert mindig előre tudtam a válaszát. És soha nem lett izgatott, nem idegesítette semmi, borzalom.

Kivert a víz. Az élet annyira unalmas így, egyébként meg szaros és rövid, mint a gyermeking, úgyhogy úgy döntöttem, szükségem lenne egy izgalmas lányra, akinek "vér van a pucájában", azaz belemenős és aki körül pezseg az élet, van egy kis izgalom, élet stb...

Találtam is egy izgalmas lányt, de nem tudtam lépést tartani vele! Mint a kan-agár, aki szagot fogott. Rohant egyszer ide, majd oda, soha nem rendezett le, nem fejezett be semmit. Ma már tudom nem ő volt a bolond, heves-tüzes dolgokat csinált velem és ez elvette az eszem. Mert igen-igen élveztem! Csakhát köben meg szép csöndesen hülyét csinált belőlem!

Kacérkodott mindenkivel, találkozott ezzel-azzal. Gondoltam; hát igen ebben nőben van élet. Kezdetben ez fel sem tünt, mert annyi fószerral találkoztam hetente, hogy jóformán a nevüket sem tudtam megjegyezni. Akkor döntöttem, hogy a leányzót tegyük múltidőbe: volt. Hát volt. Igazi ku..va volt.

Engem megcsalt olyan gyakran, amit később még magamnak is szégyelltem bevallani.

Ő, aki volt kezdetben a minden: szép nő, szórakoztató és nagyon energikus és irányító típus. Na belőlem pincsit azaz ölebet, majd bazári majmot csinált.

Ekkor elhatároztam, hogy megkeresem a "leányt" az ideált.

Egyetem után, találtam egy okos, szexis, ambiciózus lányt. Gondoltam ez-az most megvetem a lábam fék, kiléptem a földre szilárdan és elvettem feleségül. Az ambíciói túlnőttek rajtam - kis pondrón.

Volt olyan nagyszabású, hogy ő vált el. És mint jogász értette dolgát: szinte mindent, amit a házasságba vittem elveszítettem. És gyermektartással terhelten egy garzonban találtam magam, 18751 csótány társaságában, amely kolóniát gyorsan likvidáltam egy év alatt. Pont.

Most minden vágyam egy fiatalabb leányzó (20-30 között) nagy mellekkel.

Én normális vagyok? Ja, ja papírom van róla.

Circulus vitiosus (körben forgó hibás okoskodás: azaz egy kellemetlen helyzet, amely helyett csak egy másik kellemetlen megoldás kínálkozik; lásd még: csöbörből vödörbe jutás)

Amikor 14 éves voltam, szerettem volna egy lányt jó nagy mellekkel.

Amikor 16 voltam, találtam egy leányt, nagy mellekkel, de nem volt benne szenvedély. Ezért úgy döntöttem, hogy nekem egy szenvedélyes leány kell, aki majd nyújtani tudja számomra az általam annyira óhajtott és várt „életörömöt”.

Az egyetemen végre megtaláltam ezt a szenvedélyes lányt!

Találtam egy nagyon stabil lányt. Olyan stabilt, hogy az már maga volt a dög unalom. Teljesen kiszámítható volt, nem is nagyon kérdeztem, mert mindig előre tudtam a válaszát. És soha nem lett izgatott, nem idegesítette semmi, borzalom.

Kivert a víz. Az élet annyira unalmas így, (egyébként meg szaros és rövid, mint a gyermeking) úgyhogy döntöttem; szükségem lenne egy izgalmas lányra, akinek "vér van a pucájában", azaz belemenős és aki körül pezseg az élet, van egy kis izgalom, élet stb...

Találtam is egy izgalmas lányt, de nem tudtam lépést tartani vele! Mint a kan agár, aki szagot fogott. Rohant egyszer ide, majd oda, soha nem rendezett le, nem fejezett be semmit. Ma már tudom nem ő volt a bolond, heves-tüzes dolgokat csinált velem és én vele és ez elvette az eszem. Mert igen-igen élveztem! Csakhát közben meg szép csöndesen hülyét csinált belőlem!

Kacérkodott mindenkivel, találkozott ezzel-azzal. Gondoltam; hát igen ebben nőben van élet, manager típus és amúgy is a munkája miatt folyton utazgatott hol ide hol oda, hol ezzel hol azzal. Kezdetben ez fel sem tünt, mert annyi fickóval és nővel találkoztam hetente, hogy jóformán a nevüket sem tudtam megjegyezni. Akkor döntöttem, hogy a leányzót tegyük múltidőbe: volt. Hát volt. Igazi "ká" volt, nagy K.

Engem megcsalt olyan gyakran, amit később még magamnak is szégyelltem bevallani.

Ő, aki volt kezdetben a minden: szépséges nő, szórakoztató és nagyon energikus és irányító típus. Na belőlem pincsit azaz ölebet, majd bazári majmot csinált.

Ekkor elhatároztam, hogy megkeresem a "leányt" az ideált.

Egyetem után, találtam egy okos, szexis, ambiciózus lányt. Gondoltam ez-az most megvetem a lábam fék, kiléptem a földre szilárdan. És elvettem feleségül. Idővel az ambíciói túlnőttek rajtam - kis pondrón.

Most minden vágyam egy fiatalabb leányzó (20-30 között) nagy mellekkel.

Gondolod én normális vagyok? Ja, ja papírom van róla. He-he.