Irsai Dávid Történetek: 8 Átlag: Hozzászólások: 3

Irsai Dávid | 2011.08.30 10:06

Carissima Fidelissima 1.

"Ecce, carissimi, dies illa judicii magna et terribilis instat. Praetereunt dies nostri, et velociter advenit praeclarus adventus Domini."

„Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.”

 

Szeretem az éveket,

amikor életem része voltál és leszel.

 

Szerettem a füstös kocsmát,

ahol először láttalak,

a félhomályt,

a billegő kis asztalt,

a cigaretta maró ízét,

idétlen fekete bőrkabátodat,

annyira nem illett Hozzád!

 

Szeretem a nyíregyházi éjszakát,

amikor megismertelek,

még akkor is,

ha észre sem vettél.

 

Szeretem az erőt, ami Belőled árad,

hogy nem tör meg az élet,

hogy van erőd mindig újrakezdeni.

 

Szeretem a megújulást:

amikor beléptél az ajtón,

fáradtan és megtörten,

de ahogy barátnőddel csevegtél,

megfiatalodtál,

s tűntek a nehéz évek,

a megtörettetés.

Gyermeki voltál megint,

tiszta, lelkes és fiatal.

 

Szeretem a pillanatot,

amikor rájöttem,

fontos vagy nekem.

 

Szeretem a napot,

a múltba visszanézve,

amikor megtudtam,

hogy a városba költözöl,

s szerettem a délutánt,

amikor bejöttél hozzánk,

bár láttam,

hogy rám nem nagyon emlékezel.

 

Szerettem a múlt órák sorát,

ahogy ott ültél,

s a munkát magyaráztam

 

Szerettem a régi utakat,

amikor az országot jártuk,

szeretem a téli esték emlékét,

a fagyott cigarettafüstöt,

messzi helyeken,

kiszakadva a napi robotból.

 

Szeretem,

hogy álmodban kimondtad nevem.

 

Szeretem a kis piros versenyautót,
amit fiamnak adtál,
meseautónak hívja mindig,
az örök Karácsony titka az.

 

Szeretem őszinte szavaid,

szeretem lelked meztelenségét,

titkolt bölcsességedet.

 

Szeretem,

hogy jobbnak hiszel engem,

mint vagyok,

hogy ösztönzöl arra, hogy jobb legyek.

 

Szeretem, hogy mindig

mellettem voltál és vagy,

bármit tettem,

vad őrültségeket.

 

Szeretem bölcsességedet,

hogy megérted gondolataim,

egy pillantás, egy szó elég.

 

Szerettem okosságodat,

hogy értetted, hogy

„minek egy zsidónak papagáj...”

 

Gyűlöltelek és gyűlöltem a szegedi éjszakát,

gyűlölöm, ahogy kérdésed bennem él,

gyűlölöm ezt a lelki rákot,

mit belém oltottál.

 

Szeretem az energiaital-ízű
ébredéseket.

Kapcsolódó képek:

Történet küldése ismerősnek

Az Ön neve:
Az Ön email címe:
A címzett neve:
A címzett email címe:
Megjegyzés:

Jelentkezzen be, hogy hozzászólhasson a történethez!